Welcome

Üdvözöllek az oldalamon, Ruby vagyok!
Egy feltörekvő írónő, akinek idén jelent meg első könyve Pillangó-hatás címmel a MyBook gondozásában.
Amit hirtelen tudni kell rólam, hogy imádok írni, ami az élénk képzelőerőmnek köszönhetően nem megy nehezen. Természetesen nagyon sok tanulnivalóm van még, amit igyekszem pótolni, viszont attól tartok sosem lesz tökéletes a készségem, mert olyan, hogy tökéletes nincs.
Szeretek olvasni is, de erre sajnos ritkán jut időm a munka, és az írás mellett. Férjnél vagyok, és egyelőre csak "catmom" státuszban vagyok.
Köszönöm, hogy benéztél, és remélem vissza is térsz majd! :)

Azért írok, hogy adhassak. Egy darabot a fantáziámból, örömet, tanulságot, esetleg elrettentő példát. Azt már az olvasó dönti el.

Facebook | Facebook Csoport | Instagram | Moly

»Cserék«
Cserét a Chatben kérhetsz

Book Worlds Senator-Girl

»Oldal Infó«

Indulás: 2018.05.15.
Host: G-portal
URL: glamour.gportal.hu
Téma: Blog
CSS: 1.

 
Főoldal

Beleolvasó - Pillangó-hatás

Nagyon régen nem voltam annyira részeg, mint akkor. Sőt. Sose voltam olyan részeg. Egyik koktél jött a másik után, egyik rövid a másik után, pezsgő... Isten tudja mennyi löttyöt ittam össze. De ahogy táncoltam, úgy ürült is ki belőlem az addig bevitt szesz. Mindenre emlékszem, és mindennek a tudatában voltam. Sajnos vagy nem sajnos.

Tudtam jól, hogy aznap Rob lesz a dj, és bántani akartam. De nem egy vad idegennel. Valamiért már akkor éreztem ezt a feszkót közte meg Hiro között, amikor sütöttem azt a rohadt béna süteményt. De én sose néztem úgy rá, mint férfira. Jó, persze szívdöglesztő volt, helyes, jó volt a teste meg az ízlése, de nekem annyira sznobként hatott, hogy az már fájt. Nem kellett volna az életben akkora díszfasz, de mivel más ismerős nem volt a közelben, és így két legyet ütöttem egy csapásra, rárepültem. És lám, ahogy gondoltam, nem is ellenkezett.

Akkor éppen nagy egyetértésben megegyeztünk, hogy hazavisz. Elment a barátaihoz, gondolom, learatta a babérokat. Elbambultam a tömegben. A barátnőmet már nem is kerestem, mert tudtam, hogy amint meglátta a pasit, lelépett. Aztán hirtelen azt éreztem, hogy néznek. Ekkora tömegben ez nem volt furcsa, de ez az érzés rettentően különösen hatott rám. Kába voltam, és azért rogyott a lábam, ha nem a ritmusra mozogtam. Aztán csak nem hagyott nyugodni az érzés, és hátra fordultam.

Ismerős szempárba néztem bele jó két méterrel arrébb. Hunyorogtam kicsit, aztán kitisztult a kép. Hirtelen lassított felvételbe csöppentem. Kissé kitártam a karom, de minden olyan lassan történt körülöttem, mindenki lassan mozgott, elbizonytalanodtam. Nem voltam biztos benne, hogy nem esek ott a helyszínen össze, vagy rosszabb, rókázok egyet. De egyik sem történt meg, hanem az archoz tartozó test elindult felém. Lassan. Legalábbis nekem lassan hatott az az öt lépés. Mintha örökkévalóság lett volna, és addig az összes emlékem lepergett az agyamban vele kapcsolatban. Az utolsónál pedig megállt előttem mosollyal az arcán. A tenyerét az arcomra tette, én pedig lehunytam a szemem. Úgy éreztem, álmodom, hogy olyan részeg vagyok, hogy ez csak egy árnykép. Lassan kinyújtottam én is a kezem, és az övére tettem, de nem volt álom, nagyon is valóságos volt. A szemem kipattant. Nem bírtam beszélni, elakadt a szavam, a lábam a földbe gyökerezett. A szívem vadul kalapált az akkor szűknek tűnő mellkasomban, és csak pislogtam és pislogtam, hátha el tudom űzni a szellemet. De nem tudtam.

A szellem ajka a homlokomhoz ért. Csak egy gyengéd puszit lehelt a bőrömre, és szorosan magához ölelt. A fejét az enyémre tette, és ringatott egy picit, aztán eltávolodott tőlem, és tengerkék szemével az én zavaros barna szemembe nézett. Nem bírtam beszélni, csak tátogtam. Nem gondoltam volna soha, hogy még látom őt, és hogy így. Engedtem neki, hogy az ajkamhoz érjen, hogy az aurámba hatoljon. Újra. A lelkembe nézzen és lássa, hogy gyenge vagyok még mindig.

- Segíthetek, haver?

Hiro közben megérkezett, és nem volt elragadtatva a még mindig áhítattal engem néző szellemtől. Leblokkoltam. Láttam a két férfit felettem, de nem bírtam egy épkézláb reakciót kinyögni. Meg sem bírtam mozdulni.

- Ismerem, ezer éve. Igaz, Cicmicc?

A rég halott becenévre kipattant a szemem, és megcsóváltam a fejem. Magam sem tudtam éppen hányadán állok vele. Egyik felem kíváncsi volt, a másik viszont rettegett.

- Nem úgy néz ki. Hagyd békén! - Hiro próbálta lekoptatni diszkréten és balhé nélkül. Nem gondoltam őt olyannak, aki megverekszik bárkiért. Főleg értem. Ugyan. Majd biztos felbolydul a méhkas egy piás csaj seggéért.

- Majd ő eldönti, rendben?

A szellem nem tágított, és rám nézve kérdezett:

- Livi?! Iszol velem valamit?

A hangjára kirázott a hideg, és azok a gondtalan szép napok jártak a fejemben. Elvesztem. Szívem szerint mentem volna, de az agyam nem engedett. És nem tudtam kontrollálni a tetteim, elindultam felé, ekkor erős kéz tévedt a csuklómra.

- Liv, ne!

Hiro magához húzott óvatosan, és próbált a háta mögé tessékelni. Valami olyasmit szűrtem le belőle, mintha nem tetszene neki a fazon. Ott már nem a könnyed éjszakáról volt szó, hanem a biztonságomról. Legalábbis én úgy éreztem, aztán lehet tényleg csak az első éjszaka jogán vitáztak felettem.

- Nem bízok benned!

- Vagy csak magadnak akarod  - Lassan végignézett az ázsiai üzletemberen, és fintor ült ki csibészes arcára  -, sárga!

- Figyelj! Nem akarok verekedni! Le tudjuk ezt rendezni diplomatikusan is, gondolom. A lányt szépen hazaviszem az apjához, és te most ezt annyiban hagyod.

Hiro tényleg nem próbált balhézni.

Tovább nem hallottam a beszélgetésüket, mert újabb kéz fogta meg a derekamat támasztó kezemet, és húzott rajtam egyet, de csak az egyik lábammal léptem ki oldalra. Akkor láttam, hogy Rob az.

- Gyere, hazaviszlek!

Akkor tértem magamhoz úgy igazán. Azt hiszem az előbbi kis színjáték kijózanított valamelyest, és elengedtem a hangom messzebb a tánctértől. A biztonságiak fülelni is kezdtek az emelt beszédemre.

- Szállj már le rólam! Majd ő hazavisz! Nem kell a balhé! Megyünk!

Szúrós tekintettel néztem az engem körülálló pasasokra, és Hiro kezét elkapva húztam magam után egészen a kijáratig.

*

- Nem hozzád viszel haza?

Ahogy az ismerős utcát megláttam, hirtelen megszólaltam a kocsi anyósülésén. Azt hittem, hogy ezután a kis balhé után majd szépen nyomunk egy levezetőt. Rohadtul nem érdekelt, hogy apám a főnöke, hogy hány éves, mekkora perverz - mert nem tudtam, hogy az-e -, csak történjen meg. Ez is a bosszúm része volt. Utólag belegondolva elég szar vagyok bosszú téren. Kislány voltam még agyban, nem tagadom. Ahhoz, hogy nő legyek, egy komoly férfi kellett volna akkor. Hirtelen lett három választásom, de egyiket sem akartam, illetve azt az egyet akkor arra a pár percre, hogy elmondhassam megvoltam neki.

- Nem, hozzátok. Minek vinnélek hozzám?

Nem nézett rám, úgy válaszolt, végig az utat figyelte. Meglepődtem Hiro Shenen. Azok után nem gondoltam volna, hogy nem magához visz. Elkerekedett a szemem, és fintorogni kezdtem, aztán bevágva a durcit karba fontam a kezem, és az ajtónak dőltem, szinte beletekeredtem a biztonsági övbe.

- Liv, ne játssz azzal a szarral! - erélyesen szólt rám, én pedig még mérgesebb lettem rá, de akkor már teljesen belegabalyodtam a biztonsági övbe, és nem direkt volt.
    
- Ő volt az exem, aki miatt felvágtam az ereimet. Jay, a zenész, ahogy apám emlegeti. Csak így, vágod? Lekapott. És lefagytam a picsába. Te meg... Mint egy kibaszott harci kakas!  

Csak úgy ömlött belőlem a szó, és nem bírtam visszafogni a haragomat sem, amit akkor nem tudtam, ki iránt is érzek, mert mind a hárman feltornázták az agyamat.

- Mentél volna vele. Liv, miért? Nem tetszett a képe! - haraggal a hangjában válaszolt.

- Nem hát, mert meg akartál dugni!

Hangosan felnevettem, és még erősebben magamra húztam a biztonsági övet. Hiro ideges lett, leállt a kocsival az út szélére, majd kikapcsolta a saját övét, és az enyémet kezdte bogozni. Csendben tűrtem, ahogy pakolássza a karom, és dugdossa a szürke övön át, ki és be. Hosszas műtét után sikerült kiszabadítani a rabságból, majd nagyot fújt. Furcsa volt így látni ezt a számomra tökéletes pasit. Gondterheltnek tűnt, mintha bánt volna valamit.

- Igen, de te nem ezt érdemled. És ezt nem azért mondom, mert Dylan Jackson lánya vagy.

Hümmentettem egyet a szavaira, majd kikapcsoltam az övemet, és közelebb csúsztam hozzá. Nem mozdult meg, nézte, hogy mit csinálok. Egyik kezem a combjára tettem, másikat pedig a vállára, és közel húzódtam hozzá. Nagyon közel. A mellem szinte már kiköszönt a vékonyka, kivágott ruhából.

- De nekem most ez kell! - Az ajkam az övére tapasztottam, és megcsókoltam.

Honnan volt ennyi merszem? Tudja a franc. Biztos a pia meg a csalódottságom, a félelmeim talán. De igazából csak biztonságban akartam érezni magam. Az már más kérdés, hogy nekem az jelenti a biztonságot, hogyha egy kocsiban egy ferde szemű ráhúz a meredező férfiasságára. Nem voltam még nő, csak kislány, nem tudtam mit csinálok. Az apám ott rontotta el ezt az egészet, hogy elzárt tőlük, a férfiaktól. Nem volt tapasztalatom, gondoltam szexszel mindent meg lehet oldani.

Vad csók bontakozott ki közöttünk, és közben az ölébe húzott. Lehúzta a vállamról a ruha pántját amennyire tudta, majd a szabad bőrömet hintette be apró puszikkal. Hamar beindultak a hormonjaim, és éreztem, hogy az övéi is.

Hirtelen eltűntek az évek, amik köztünk voltak. A "rangok", hogy a főnöke lánya vagyok. Aztán hirtelen megállt és morogva támasztotta a mellkasomnak a fejét:

- Megőrülök érted, de ezt nem tehetem!

Szinte remegett a teste.

- De igen!

Lejjebb csúsztattam a kezem, bele a nadrágjába, és ráfogtam a kőkemény férfiasságára. Nem tértem napirendre magam felett. Jobb esetben ilyet nem tettem volna, sőt meg sem fordult volna ilyesmi a fejemben, de akkor mégis...

 Jézusom - hasított belém a gondolat -, "gyerekkorom" óta ismer, és a nadrágjában matatok. Komolyan ütötték egymást a gondolataim, de mégis a rosszabbik út felé mentem. De hiszen Jay-jel is elmentem volna. Miről beszélek? Egy laza erkölcsű, undorító nőnek könyveltem el magamat.
    
- Ne, ne, Liv!

Megfogta a kezem, és kirántotta a nadrágjából. Meglepett. A ruhám pántját is visszaigazította a vállamra, majd az arcomra tolta a kezét, és megcsókolt. Lágyan, gyengéden, és a csók végén kicsit meghúzta az ajkam. Nem tértem napirendre felette.

- Ülj vissza, hazaviszlek.

2018.07.08. 11:24, RubySaw
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |