Welcome

Üdvözöllek az oldalamon, Ruby vagyok!
Egy feltörekvő írónő, akinek idén jelent meg első könyve Pillangó-hatás címmel a MyBook gondozásában.
Amit hirtelen tudni kell rólam, hogy imádok írni, ami az élénk képzelőerőmnek köszönhetően nem megy nehezen. Természetesen nagyon sok tanulnivalóm van még, amit igyekszem pótolni, viszont attól tartok sosem lesz tökéletes a készségem, mert olyan, hogy tökéletes nincs.
Szeretek olvasni is, de erre sajnos ritkán jut időm a munka, és az írás mellett. Férjnél vagyok, és egyelőre csak "catmom" státuszban vagyok.
Köszönöm, hogy benéztél, és remélem vissza is térsz majd! :)

Azért írok, hogy adhassak. Egy darabot a fantáziámból, örömet, tanulságot, esetleg elrettentő példát. Azt már az olvasó dönti el.

Facebook | Facebook Csoport | Instagram | Moly

»Cserék«
Cserét a Chatben kérhetsz

Book Worlds Senator-Girl

»Oldal Infó«

Indulás: 2018.05.15.
Host: G-portal
URL: glamour.gportal.hu
Téma: Blog
CSS: 1.

 
Főoldal

Beleolvasó - Az igazi

Egy kicsit rosszul esett, hogy Liv végül nem jött velem. Főleg azért is, mert már a főnökömnek is szóltam, hogy tudok egy embert Caren helyére. Mondjuk, ez így belegondolva a kisebbik probléma volt, mert még éppen ki tudtam volna magyarázni. Az volt a nagyobbik gond, hogy nem bízott meg bennem az a szélvész lány. Én csak jót akartam neki.

Valóban sok volt a véletlen egybeesés, de erről nem tehettem. Az első dolgom az volt, hogy felkeressem Dylant, amikor találkoztunk a diszkóban. Érdekelt hogy van Liv, és amikor megtudtam mindent, segíteni akartam neki. Semmilyen hátsó szándék nem vezérelt, csupán csak fájt nekem is, hogy így elbánt vele az a pasas.

Nem volt hosszú az út, egy óra sem volt szinte, de nem tudtam ellazulni. Végig csak Liv járt a fejemben. Attól féltem, hogy baromságot csinál, hogy elkezd ész nélkül pasizni, hogy megalázza őket, mert bántották őt is. De nem is tudom, miért gondoltam ilyenekre. Talán csak magamból indultam ki, ami régen rossz. Még egy whiskey-t is kértem a stewardess-től, hogy megnyugtassam magamat, ám az ital nem használt.

Ahogy leszálltam a repülőről, és a csomagom felvétele után indultam volna a kijárathoz, a tömegben ismerős arcot pillantottam meg, amint a rózsaszín bőröndjén ülve nyomkodja a telefonját.

A szívem hirtelen őrült tempóban kezdett kalapálni, és a kezem is remegett. Ott volt! Ő volt az! Liv!

A lábam is mintha rogyni akart volna alattam, de nem tudtam minek is tudható be ez a hirtelen állapotváltozás. Elindultam felé. Nem nézett fel a telefonjából. Aztán, már amikor közel jártam, felpillantott, és mosolyra húzta a száját.

Pár másodpercig csendben figyeltük a másikat. Kipihentnek tűnt, semmi izgatottság nem látszott rajta. Csinosan volt felöltözve. Fehér nadrágot, rózsaszín trikót, és színben hozzáillő szandált viselt.  Haját laza copfba fogta, és napszemüvegét a fejére tolta. Nem volt kisminkelve, szép volt.

- Meggondoltam magam! - válaszolta, és felállt a bőröndről.

- Azt látom. - feleltem, és bőröndje után nyúltam.

- Ne haragudj, hogy nem szóltam, de hirtelen ötlet volt. Gondoltam, miért ne? Megpróbálom.

A mosolyt le sem lehetett törölni az arcáról, és ez nagyon tetszett. Minden bizonnyal az enyémet sem.

- Akkor gyere! Vezetlek! - mutattam magam elé, és a nyomába szegődtem.

A Royal Sonesta hotelben volt az én szállásom, és neki is kértem egy szobát. Majd a céggel lerendezem alapon, már ha beválik a hölgy, mint munkaerő.

Ahogy beléptünk a szálloda ajtaján, Liv lélegzete elállt, és kerek szemmel fürkészte a gyönyörű, és letisztult környezetet.

A barna volt az uralkodó szín az épület halljában. A márvány kör alakú kis virágágyásban csodálatos virágok pompáztak, és hatalmas csillár lógott le a mennyezetről. Kortárs festők művei lógtak a falon. Jobbra a bár, balra a recepció kapott helyet, míg szemben egy pihenő várta a megfáradt embereket.

Liv tátott szájjal nézelődött, és mikor megböktem, megijedt.

- Ez gyönyörű! Eddig nem bántam meg az utat. - csiripelte, és cincogó hangon ujjongott.

- Gyere, jelentkezzünk be!

A recepcióhoz vezettem, majd elkértem a szobám kulcsát, illetve neki is kértem egy szobát:

- Üdvözlöm, Hiro Shen! A szobám kulcsát szeretném, illetve a hölgynek is egy egyágyas szobát.

A recepciós kedvesen köszönt, majd bólintott, és számítógépéhez fordult. Kattintott párat, aztán válaszolt:

- Rendben lesz, ha az ön szobája mellé szállásoljuk el a hölgyet? - Micsoda véletlen egybeesések, gondoltam.

- Liv? Jó lesz az a szoba?

Liv nem nagyon foglalkozott azzal, amit mondtam, az épület belsejével volt elfoglalva.

- Aha!

- Akkor rendben! - válaszoltam helyette, majd átvettem a kulcsokat, és a lift felé vezettem Miss Jacksont.

A második emeleten laktam. Kissé rusztikus volt a szálloda, tekintve, hogy a Bourbon Streeten állt. Imádtam, hogy a történelem egy darabjában lakhatok, és reméltem, hogy Livnek is fog tetszeni. Bár ahogy tapasztaltam, azzal nem volt gond.

- Sok esküvőt szoktak ide szervezni. Van szürke termük, kék, barna, de volt már a szálloda kertjében is lakodalom, a medence mellett.

- Van medence? - kérdezte csillogó szemmel.

- Van, persze! Az Unique Weddings pár utcával lejjebb van, a Union Streeten.

- Jól van. Már nagyon kíváncsi vagyok!

- Az egy neves cég, rengeteg esküvőjük van. Igazából nem csak esküvőket szerveznek, hanem rendezvényeket is. Két nő vezeti, Michele és Brittani. Nagyon jópofák, ami azt illeti, szeretek velük dolgozni. Kicsit olyan, mint apád cége.

- Ó, nézzenek oda, Hiro Shen áradozik a munkahelyéről.

A mondatra elhallgattam, és ugyan akartam rá válaszolni, de közben megérkezett a lift.

- Itt vagyunk!

Kisétáltam a folyosóra, majd a szobám ajtajánál álltam meg, és a mellette lévő ajtóra mutattam:

- Ez lesz a tiéd!

Liv kezébe adtam a kulcsot, aztán nyitottam a saját szobám ajtaját.

- Szedd rendbe magad, és egy óra múlva találkozunk itt. Elviszlek a szalonba!

A lány bólintott, majd belépett a szobájába.

2018.07.08. 11:02, RubySaw

Beleolvasó - Pillangó-hatás

Nagyon régen nem voltam annyira részeg, mint akkor. Sőt. Sose voltam olyan részeg. Egyik koktél jött a másik után, egyik rövid a másik után, pezsgő... Isten tudja mennyi löttyöt ittam össze. De ahogy táncoltam, úgy ürült is ki belőlem az addig bevitt szesz. Mindenre emlékszem, és mindennek a tudatában voltam. Sajnos vagy nem sajnos.

Tudtam jól, hogy aznap Rob lesz a dj, és bántani akartam. De nem egy vad idegennel. Valamiért már akkor éreztem ezt a feszkót közte meg Hiro között, amikor sütöttem azt a rohadt béna süteményt. De én sose néztem úgy rá, mint férfira. Jó, persze szívdöglesztő volt, helyes, jó volt a teste meg az ízlése, de nekem annyira sznobként hatott, hogy az már fájt. Nem kellett volna az életben akkora díszfasz, de mivel más ismerős nem volt a közelben, és így két legyet ütöttem egy csapásra, rárepültem. És lám, ahogy gondoltam, nem is ellenkezett.

Akkor éppen nagy egyetértésben megegyeztünk, hogy hazavisz. Elment a barátaihoz, gondolom, learatta a babérokat. Elbambultam a tömegben. A barátnőmet már nem is kerestem, mert tudtam, hogy amint meglátta a pasit, lelépett. Aztán hirtelen azt éreztem, hogy néznek. Ekkora tömegben ez nem volt furcsa, de ez az érzés rettentően különösen hatott rám. Kába voltam, és azért rogyott a lábam, ha nem a ritmusra mozogtam. Aztán csak nem hagyott nyugodni az érzés, és hátra fordultam.

Ismerős szempárba néztem bele jó két méterrel arrébb. Hunyorogtam kicsit, aztán kitisztult a kép. Hirtelen lassított felvételbe csöppentem. Kissé kitártam a karom, de minden olyan lassan történt körülöttem, mindenki lassan mozgott, elbizonytalanodtam. Nem voltam biztos benne, hogy nem esek ott a helyszínen össze, vagy rosszabb, rókázok egyet. De egyik sem történt meg, hanem az archoz tartozó test elindult felém. Lassan. Legalábbis nekem lassan hatott az az öt lépés. Mintha örökkévalóság lett volna, és addig az összes emlékem lepergett az agyamban vele kapcsolatban. Az utolsónál pedig megállt előttem mosollyal az arcán. A tenyerét az arcomra tette, én pedig lehunytam a szemem. Úgy éreztem, álmodom, hogy olyan részeg vagyok, hogy ez csak egy árnykép. Lassan kinyújtottam én is a kezem, és az övére tettem, de nem volt álom, nagyon is valóságos volt. A szemem kipattant. Nem bírtam beszélni, elakadt a szavam, a lábam a földbe gyökerezett. A szívem vadul kalapált az akkor szűknek tűnő mellkasomban, és csak pislogtam és pislogtam, hátha el tudom űzni a szellemet. De nem tudtam.

A szellem ajka a homlokomhoz ért. Csak egy gyengéd puszit lehelt a bőrömre, és szorosan magához ölelt. A fejét az enyémre tette, és ringatott egy picit, aztán eltávolodott tőlem, és tengerkék szemével az én zavaros barna szemembe nézett. Nem bírtam beszélni, csak tátogtam. Nem gondoltam volna soha, hogy még látom őt, és hogy így. Engedtem neki, hogy az ajkamhoz érjen, hogy az aurámba hatoljon. Újra. A lelkembe nézzen és lássa, hogy gyenge vagyok még mindig.

- Segíthetek, haver?

Hiro közben megérkezett, és nem volt elragadtatva a még mindig áhítattal engem néző szellemtől. Leblokkoltam. Láttam a két férfit felettem, de nem bírtam egy épkézláb reakciót kinyögni. Meg sem bírtam mozdulni.

- Ismerem, ezer éve. Igaz, Cicmicc?

A rég halott becenévre kipattant a szemem, és megcsóváltam a fejem. Magam sem tudtam éppen hányadán állok vele. Egyik felem kíváncsi volt, a másik viszont rettegett.

- Nem úgy néz ki. Hagyd békén! - Hiro próbálta lekoptatni diszkréten és balhé nélkül. Nem gondoltam őt olyannak, aki megverekszik bárkiért. Főleg értem. Ugyan. Majd biztos felbolydul a méhkas egy piás csaj seggéért.

- Majd ő eldönti, rendben?

A szellem nem tágított, és rám nézve kérdezett:

- Livi?! Iszol velem valamit?

A hangjára kirázott a hideg, és azok a gondtalan szép napok jártak a fejemben. Elvesztem. Szívem szerint mentem volna, de az agyam nem engedett. És nem tudtam kontrollálni a tetteim, elindultam felé, ekkor erős kéz tévedt a csuklómra.

- Liv, ne!

Hiro magához húzott óvatosan, és próbált a háta mögé tessékelni. Valami olyasmit szűrtem le belőle, mintha nem tetszene neki a fazon. Ott már nem a könnyed éjszakáról volt szó, hanem a biztonságomról. Legalábbis én úgy éreztem, aztán lehet tényleg csak az első éjszaka jogán vitáztak felettem.

- Nem bízok benned!

- Vagy csak magadnak akarod  - Lassan végignézett az ázsiai üzletemberen, és fintor ült ki csibészes arcára  -, sárga!

- Figyelj! Nem akarok verekedni! Le tudjuk ezt rendezni diplomatikusan is, gondolom. A lányt szépen hazaviszem az apjához, és te most ezt annyiban hagyod.

Hiro tényleg nem próbált balhézni.

Tovább nem hallottam a beszélgetésüket, mert újabb kéz fogta meg a derekamat támasztó kezemet, és húzott rajtam egyet, de csak az egyik lábammal léptem ki oldalra. Akkor láttam, hogy Rob az.

- Gyere, hazaviszlek!

Akkor tértem magamhoz úgy igazán. Azt hiszem az előbbi kis színjáték kijózanított valamelyest, és elengedtem a hangom messzebb a tánctértől. A biztonságiak fülelni is kezdtek az emelt beszédemre.

- Szállj már le rólam! Majd ő hazavisz! Nem kell a balhé! Megyünk!

Szúrós tekintettel néztem az engem körülálló pasasokra, és Hiro kezét elkapva húztam magam után egészen a kijáratig.

*

- Nem hozzád viszel haza?

Ahogy az ismerős utcát megláttam, hirtelen megszólaltam a kocsi anyósülésén. Azt hittem, hogy ezután a kis balhé után majd szépen nyomunk egy levezetőt. Rohadtul nem érdekelt, hogy apám a főnöke, hogy hány éves, mekkora perverz - mert nem tudtam, hogy az-e -, csak történjen meg. Ez is a bosszúm része volt. Utólag belegondolva elég szar vagyok bosszú téren. Kislány voltam még agyban, nem tagadom. Ahhoz, hogy nő legyek, egy komoly férfi kellett volna akkor. Hirtelen lett három választásom, de egyiket sem akartam, illetve azt az egyet akkor arra a pár percre, hogy elmondhassam megvoltam neki.

- Nem, hozzátok. Minek vinnélek hozzám?

Nem nézett rám, úgy válaszolt, végig az utat figyelte. Meglepődtem Hiro Shenen. Azok után nem gondoltam volna, hogy nem magához visz. Elkerekedett a szemem, és fintorogni kezdtem, aztán bevágva a durcit karba fontam a kezem, és az ajtónak dőltem, szinte beletekeredtem a biztonsági övbe.

- Liv, ne játssz azzal a szarral! - erélyesen szólt rám, én pedig még mérgesebb lettem rá, de akkor már teljesen belegabalyodtam a biztonsági övbe, és nem direkt volt.
    
- Ő volt az exem, aki miatt felvágtam az ereimet. Jay, a zenész, ahogy apám emlegeti. Csak így, vágod? Lekapott. És lefagytam a picsába. Te meg... Mint egy kibaszott harci kakas!  

Csak úgy ömlött belőlem a szó, és nem bírtam visszafogni a haragomat sem, amit akkor nem tudtam, ki iránt is érzek, mert mind a hárman feltornázták az agyamat.

- Mentél volna vele. Liv, miért? Nem tetszett a képe! - haraggal a hangjában válaszolt.

- Nem hát, mert meg akartál dugni!

Hangosan felnevettem, és még erősebben magamra húztam a biztonsági övet. Hiro ideges lett, leállt a kocsival az út szélére, majd kikapcsolta a saját övét, és az enyémet kezdte bogozni. Csendben tűrtem, ahogy pakolássza a karom, és dugdossa a szürke övön át, ki és be. Hosszas műtét után sikerült kiszabadítani a rabságból, majd nagyot fújt. Furcsa volt így látni ezt a számomra tökéletes pasit. Gondterheltnek tűnt, mintha bánt volna valamit.

- Igen, de te nem ezt érdemled. És ezt nem azért mondom, mert Dylan Jackson lánya vagy.

Hümmentettem egyet a szavaira, majd kikapcsoltam az övemet, és közelebb csúsztam hozzá. Nem mozdult meg, nézte, hogy mit csinálok. Egyik kezem a combjára tettem, másikat pedig a vállára, és közel húzódtam hozzá. Nagyon közel. A mellem szinte már kiköszönt a vékonyka, kivágott ruhából.

- De nekem most ez kell! - Az ajkam az övére tapasztottam, és megcsókoltam.

Honnan volt ennyi merszem? Tudja a franc. Biztos a pia meg a csalódottságom, a félelmeim talán. De igazából csak biztonságban akartam érezni magam. Az már más kérdés, hogy nekem az jelenti a biztonságot, hogyha egy kocsiban egy ferde szemű ráhúz a meredező férfiasságára. Nem voltam még nő, csak kislány, nem tudtam mit csinálok. Az apám ott rontotta el ezt az egészet, hogy elzárt tőlük, a férfiaktól. Nem volt tapasztalatom, gondoltam szexszel mindent meg lehet oldani.

Vad csók bontakozott ki közöttünk, és közben az ölébe húzott. Lehúzta a vállamról a ruha pántját amennyire tudta, majd a szabad bőrömet hintette be apró puszikkal. Hamar beindultak a hormonjaim, és éreztem, hogy az övéi is.

Hirtelen eltűntek az évek, amik köztünk voltak. A "rangok", hogy a főnöke lánya vagyok. Aztán hirtelen megállt és morogva támasztotta a mellkasomnak a fejét:

- Megőrülök érted, de ezt nem tehetem!

Szinte remegett a teste.

- De igen!

Lejjebb csúsztattam a kezem, bele a nadrágjába, és ráfogtam a kőkemény férfiasságára. Nem tértem napirendre magam felett. Jobb esetben ilyet nem tettem volna, sőt meg sem fordult volna ilyesmi a fejemben, de akkor mégis...

 Jézusom - hasított belém a gondolat -, "gyerekkorom" óta ismer, és a nadrágjában matatok. Komolyan ütötték egymást a gondolataim, de mégis a rosszabbik út felé mentem. De hiszen Jay-jel is elmentem volna. Miről beszélek? Egy laza erkölcsű, undorító nőnek könyveltem el magamat.
    
- Ne, ne, Liv!

Megfogta a kezem, és kirántotta a nadrágjából. Meglepett. A ruhám pántját is visszaigazította a vállamra, majd az arcomra tolta a kezét, és megcsókolt. Lágyan, gyengéden, és a csók végén kicsit meghúzta az ajkam. Nem tértem napirendre felette.

- Ülj vissza, hazaviszlek.

2018.07.08. 11:24, RubySaw

Interjú, előolvasás, és előkészületek, avagy úton Az igazi

Először is hadd dicsekedjek el az előolvasóm elégedettségével. Persze ez nem mostani dolog, de most érek rá posztolni. :)

Ezúttal az Anarchia Könyvblog olvashatta elő, és véleményezhette a könyvem. A tervem, hogy minden megjelenő könyvemet mással véleményeztetek, így nem lesz elfogultság senki irányából. Reméltem, hogy Beának ez a rész jobban fog tetszeni, mint a Pillangó-hatás, és úgy is lett. Folyamatosan posztolta a párbeszédeket, és a nevetős szmájlikat, és a végén olyan véleményt mondott, amire nem igazán számítottam. Minimális javítást kellett eszközölnom a sztorin, és elírás is csak kettő volt benne. Utána boldogan küldtem korrektúrára, és a múlt hét végén vissza is kaptam a szöveget, még párszor átfutottam, és megszerkesztettem. Már az ISBN igénylésnél tartunk. :) Augusztusra jön Az igazi!

Az előolvasói értékelést a képre kattintva olvashatjátok el:

Aztán folytatnám további dicsekvéssel... Megint interjúalany lehettem. Ezúttal egy újonnan induló könyves magazinban "jelent meg" a velem készített interjú. Köszönöm szépen Alíznak, hogy válaszolhattam a kérdéseire!

A magazint a képre kattintva tudjátok elolvasni:

És végül ma hivatalosan is elindult Az igazi könyvvé tétele. Már csak a könyvjelző pályázatnak kell lezárulnia, és küldöm a nyomdába a szükséges dolgokat. Alig várom, hogy a kezemben tarthassam Az igazit. :)

2018.07.04. 21:05, RubySaw

Újítások

A mai délelőttömet az oldal új elrendezésének megcsinálására szenteltem, de még így sincs teljesen kész.

Fejléces menüt kapott, és oda kerültek a fontosabb menüpontok, illetve a Könyvek menüpont sok újdonsággal bűvült. Leginkább a Karakterek menüpontokkal. Egyelőre csak pár idézetet sikerült felraknom, de ahogy az időm engedi, folytatni fogom a feltöltést.

Addig is jó böngészést! :)

2018.06.27. 12:50, RubySaw

Biztos elég jó vagyok?!

Mostanában sokszor jön elő a fejemben ez a kérdés: "Biztos elég jó vagyok?".

Vegyes érzelmeim vannak mindig. Sokszor meg bírnám hódítani a világot, néha viszont az is nehézséget okoz, hogy a szemem kinyissam.

Mióta elindultam eme rögös, és nehéz úton, ahol nem baj, ha van elég pénzed, ez a kérdés sokszor felcsendül bennem. Biztos elég jó vagyok?

A kérdés csak az, hogy kinek kell megfelelnem? Vallom, hogy elsősorban magamnak, de ez sajnos nem így van.

Nem szakmailag elismert író akarok lenni, én nagy olvasótábort szeretnék, akik alig várják a következő könyvem. Nem akarok senkivel sem versenyre kelni, senkit sem akarok "lenyomni", csupán annyit szeretnék, hogy örömmel vegyék az emberek a kezükbe a könyveimet.

Néha azt mondom, hogy hogyne lennék elég jó, persze, hogy az vagyok. Menni fog ez. De sokszor az is szeget üt a fejemben, hogy hagyjam rá, ez nem az én utam, kevés vagyok hozzá.

Magánkiadásosként nehéz érvényesülni, ezzel tisztában voltam az elején is, de csak megvontam a vállam, hogy "na, reklámoz én is tudok csinálni". Igen, csak ez egy embert kíván, és sokszor teljesen leszív a munka. Unom is már egyébként, de mint mondtam, ez egy olyan hivatás, amihez sok-sok pénz kell. Egy kiadó minden bizonnyal anyonhypeolna, na de nekem a rioritási sorrendem nem egészen itt kezdődik.

Rossz tulajdonságom, hogy nem szeretek közösségekhez tartozni. Nem szeretem, ha bedob mondjuk a Facebook egy csoportos akármit. Én ettől teljesen kivagyok. Sokan például csak nyöszörögnek a csoportokba, közösségekbe, és ez engem kikészít. Ez az egyik probléma például, hogy nem raktam be minden x csoportba, hogy írtam egy könyvet. De ez nem is nagyon fog változni. Mindig vannak "okos" emberek, és én nehezen tudom megállni, hogy ne mondjam meg, hogy azért ez mégsem úgy van, kedves. Egyes jellemek pedig szintén kicsinálnak. A balhéra meg nincs szükségem.

Néha kispadra raknám az egészet, viszont sokszor csak ez éltet. Ugye most "küzdök a méhemmel", és jó az, ha van, ami elterelje a figyelmemet.

Jó lenne, ha valaki csettintésre elintézne mindent helyettem, ám évek múlva elmondhatom majd, hogy amit elértem, azt mindet a saját erőmből értem el. Természetesen ez nem teljesen így van, hiszen nagyon sokan segítettek, és segítenek. És én képes leszek elfogadni, hogy biztos, hogy elég jó vagyok ehhez! :)

2018.06.25. 16:35, RubySaw
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |